Bejegyzés

Balett ruha vásárlásra fel! – Megtanulok balettozni!

A balettozást kicsi gyerekként érdemes elkezdeni, amikor az ízületek még lazák. Ám ha mozgáskultúránk kiművelésére vágyunk, felnőtt fejjel is adhatjuk balettozásra a fejünket. De mit szükséges beszerezni kezdőként és a későbbiekben? Miből álljon a balett felszerelés, mennyi effortot tegyünk a balett ruha összeállításába?

Akár gyermekünknek, akár saját magunknak készülünk új hobbival, az első balett óra előtt megkerülhetetlen, hogy elképzeljük magunkat habos-babos, csillogó, derekunk körül minél nagyobb sugarú körben hullahopp karika módjára szétterülő tütüben és hozzá színben passzoló bokamelegítőben. Ám a kezdéshez nem szükséges sok minden, és habos babosnak sem kell lennünk, a hírhedt faorrú spicc cipőt sem kell azonnal megszokni, mert a spicc cipő viseléséhez előbb rengeteg gyakorlás kell; a kezdők nem is viselik. Nézzük meg először, régen mit jelentett a balett ruha fogalma.

A balett ruha története

Edgar Degas híres képét, A csillag című gyönyörű pasztellkréta rajzot mindenki ismeri, ha máshonnan nem is; a 90-es években egy magyar biztosító reklám központi eleme volt. A festmény fő alakja a gyönyörű, hófehér tüll tütüben, virágokkal díszítve talán a legikonikusabb balett ruha ábrázolás a képzőművészetben.

A bevállalós  bokavillantástól a mai tütüig

Az első tütüszerű balett ruha Marie Taglioni olasz származású svéd balerinához kötődik, akinek a balett egyébként is sok újítást köszönhet. Ő volt az első balett táncos, aki egy teljes balettelőadást táncolt végig en pointe, azaz lábujjhegyen táncolva. Ez a darab volt a La Sylphide (A szilfid), amit 1832-ben mutattak be. Taglioni egy abroncsos, harangszerű muszlin szoknyát viselt, ami láttatni engedte a bokáját és az alsó lábszárát. Bár ez a mai balett ruha megjelenésétől még távol állt, nagyon gyorsan divatot teremtett – annak ellenére, hogy a lábszár megmutatása akkoriban botrány számba ment – , mert a talajtól elszakadt, könnyű, harang alakú szoknyában a táncosnők egy föld fölött lebegő balerina benyomását keltették.

Balett ruha - Marie Taglioni

Balett ruha - Marie TaglioniBalett ruha - Marie Taglioni

Marie Taglioni és az ő híres harang alakú szoknyái (képek forrása: vam.ac.uk, en.wikipedia.org és britannica.com)

Ez a típusú balett ruha muszlinból vagy tüllből készült, mert ezek az anyagok vékonyak, és légies hatást keltenek, ám sajnos gyúlékonyak voltak, ami sajnos a kelleténél többször vezetett balesetekhez, mivel a 19. században a színházak kezdetben gyertyafénnyel voltak megvilágítva, később pedig gázlángot alkalmaztak a színpad megvilágítására, ami szintén nyílt láng volt. Ha egy balerina túl közel került ezekhez a lángokhoz, könnyen komoly égési sérüléseket szerezhetett.

A modern balett ruha

A balett ruha szoknyája a 19. század második felében még tovább rövidült, mert az en pointe lábmunka egyre elterjedtebbé vált, ebből kifolyólag kívánatossá vált minél többet megmutatni a táncosok lábából. A szoknya alja a sápítozó közvélemény ellenére térd fölé került, és ezidőtájt a balett ruha a klasszikus fehér helyett egyre színesebb és díszesebb lett – egyre jobban közelítve a mai tütü megjelenéséhez.

A tütüs balett ruha mellett a legismertebb ruhadarab a spicc cipő, amely szintén egy balerina nevéhez fűződik. Anna Pavlova orosz balerina egy kemény bőrtalpszerű kiegészítőt helyezett el balettcipőjébe, melynek orra lapos és kemény, dobozszerű formára volt kialakítva, ezzel extra alátámasztást nyújtva a lábnak az en pointe lábmunkához.

 

A ma ismert tütü az úgynevezett powder puff, vagyis “púderpamacs” tütü, amely az elnevezést a kissé habos babos, korong alakú szoknya formáról kapta. Ez a típus a 40-es, 50-es évek végétől volt jellemző. A kicsi, rövid, mindössze hat-hét réteg anyagból álló, abroncs nélküli szoknyácskában a táncosok hatalmas mozgásszabadságot kaptak. A tütünek a mai napig ez a formája az elterjedt.

Mit takar ma a balett ruha? – ami az első órára feltétlenül kell

Az első és legfontosabb nem a balett ruha, hanem a cipő, amit a lábunkra húzunk; ez a kezdőknél még egy vékony gyakorlócipő lesz, amelynek nem kemény az orra. A talpa lehet piskóta (piskótacipőnek is nevezik) vagy csepp alakú; utóbbinál a talp két különálló részből áll, az egyik a sarok alatt, a másik a lábujjak alatt helyezkedik el.
A kemény orrú spicc cipőt később kell beszerezni, mikor a lábujjhegyen történő lépéseket kezdjük gyakorolni.


A balett ruha ma leggyakrabban a cipőkből és egy balett dresszből áll, ami egy testre tapadó body, ami nagy mozgásteret enged a viselőjének. Annak, aki túl fürdőruhaszerűnek érzi ezt a viseletet, léteznek kisnadrágszerű alsórésszel kialakított, vagy hosszú, jóganadrágra emlékeztető változatok is.

A fentebb hosszan tárgyalt tütü nem a balett ruha feltétlenül esszenciális tartozéka, de a gyakorláshoz biztos nem lesz rá szükség. Ám ha túlságosan fedetlennek érzed a combjaidat a bodyban, kiegészítheted egy vékony, egy rétegű, átlapolt balerina szoknyácskával, ami kellemesen takarja a comb felső részét, nőies megjelenést kölcsönöz, a kislányok pedig különösen élvezik, hogy van a gyakorláshoz is kis szoknyácskájuk.

A lábszármelegítő a balettfelszerelés fontos része!

A lábszárvédő jól néz ki, de nem csak sikk! Minden sportban fontos az ízületek melegen tartása, mert a hideg árt az ízületeknek; ezt a legjobban a szabadtéri sportok űzői tudják. A balett pedig az ízületeket leginkább igénybe vevő sport. A bokát és a térdet tehát védeni kell, és nemcsak bemelegítéssel. Az ízületek melegen tartásával elkerülhetőek a lábgörcsök és megelőzhetőek a sérülések. Természetesen erre alkalmas lenne egy meleg nadrág, amiben azonban az intim területek és a derék kellemetlenül bemelegszenek, így a legjobb megoldás egy hosszú lábszármelegítő.